kalimpamama
2010.06.30

 

---

Tücsök kölcsön adta nekem Yodát

Elolvasom »

hidd el, hogy nagyon szeretlek

Elolvasom »

ezt most varázspálcával írom a Kórházból!

Elolvasom »

Boldogat! :)))

Elolvasom »

 

PEER GYNT
Már int is a vár a hegyen fenn,
mindjárt célt ér az iram.

AASE
A szemem behúnyva fekszem,
magamat rád bízva, fiam!

PEER GYNT
Gyí, Grane lovam, fel a hegyre!
Gyül a nép, lesz látnivaló,
a kapuhoz csődülnek egyre.
Jön Peer Gynt s Aase anyó!
Mit akarsz, Szent Péter? Mit? He?
Az anyámnak utat nem adsz?
Járhatsz sokat itt, amíg te
ily jó lélekre akadsz.
Magamért szót tenni mit érne?
Kaputól térülhet a szán.
Ha beengedsz, köszönet érte,
ha nem engedsz, nincs harag ám.
Mesén koptattam a számat,
amilyent ördög se papol
vén tyúknak szidtam anyámat,
mert csak kotyog és karicsol.
De itt tisztelve fogadják,
jó bánást érdemel ő.
Jobb lélek ide manapság
a falukból egy se jő. -
De ni: Az Úristen személye!
Szent Péter uram, hohó! (Mély hangon.)
Mit akar kapusom szeszélye?
Szabadon jöhet Aase anyó!
(Felkacag, és az anyja felé fordul.)
Ugye, nem tévedtem ebben?
Ez más tánc, ezt szeretem! (Szorongva.)
Anyám, tört fény a szemedben -
nem vagy eszméleteden? (Az ágy fejéhez lép.)
Némán ne meredj reám, ne!
Szólj, én vagyok itt, a fiad.
(Megtapogatja óvatosan az anyja homlokát és kezét,
aztán a székre veti a zsinórt, s megszólal tompa hangon.)
Pihend ki magad, te Grane;
megtettük már az utat.
(Lezárja Aase szemét, és föléje hajlik.)
Köszönöm a gondot, a könnyet,
a vesszőt és a szidást! -
De most, anyám, te köszönd meg
(Arcát az anyja szájára nyomja.)
az ideröpítő utazást.

AZ ASSZONY
(bejön)
Nini, Peer. - Be jó ma tudni:
nyugvás jön a gondok után!
Jézus! be jól tud aludni! -
Vagy -

PEER GYNT
Csitt! Meghalt az anyám.
(Kari a holttest mellett sír. Peer Gynt sokáig fel s alá
járkál a szobában; végre megáll az ágynál.)
Kari, rádbizom. Temesd te.
Nekem innen futni kell.

AZ ASSZONY
Messze?

PEER GYNT
Tengerre -

AZ ASSZONY
De messze!

PEER GYNT
S azon is túl, messzire el.
(Elmegy.)

 

 

PEER GYNT
Most hagyjuk el ezt a beszédet,
feledjük a gondot, anyám.
A bút s a keserüséget
hagyjuk máskorra talán.
(Leül az ágy szélére.)
Ne mondjunk mást ma csevegve,
csak játékos szavakat.
Feledjük, ami csunya lenne,
ami fáj s csak bánatot ad.
Ni, a vén kandúr a széken;
ez nem pusztul soha el?

AASE
Csunyán nyávog a sötétben;
és ez, te tudod, mire jel!

PEER GYNT
(a szót másra terelve)
És mit mond a falu szája?

AASE
(mosolyogva)
Egy lányról szólanak ott,
a havasra vonja a vágya -

PEER GYNT
(hirtelen)
Hát Mads lecsillapodott?

AASE
Van búja a két öregnek:
könnyükre se hajlik a lány.
Ha volna benézni kedved, -
tudnál valamit te talán -

PEER GYNT
S Aslak, a kovács, hogy él még?

AASE
Hagyd azt a dancs feketét.
Én inkább róla beszélnék,
mondjam ki? tudod a nevét -

PEER GYNT
Ne mondjunk mást ma csevegve,
csak játékos szavakat.
Feledjük, ami csunya lenne,
ami fáj s csak bánatot ad.
Víz kell? Hozok én a pohárban.
Nyújtózz! Rövid a nyoszolyád.
De nini: ez az én gyerekágyam!
Ebben hált Peer, a pulyád.
Emlékszel: ide telepedtél
ágyvégre, ha jött a sötét,
takaróval melegítettél
és mondtad a dalt s a mesét.

AASE
S emlékszel-e szánutunkra?
Ha nem volt itthon apó,
játsztunk: takarónk utibunda,
s a padlónk fjord jege, hó.

PEER GYNT
S egy játékra, csodajóra,
gondolsz még? Ugye, igen?
Emlékszel a nagyszerü lóra?

AASE
A paripánkra? Meghiszem!
Ló lett Kari csúf cicája,
befogtuk a szék elé -

PEER GYNT
S gyi: nyugatra Hold palotája,
Keleten Nap vára felé.
A Soria-Moria várba
robogunk völgyön-hegyen,
kamaránkban pálca várta,
hogy az ostorod legyen.

AASE
Ültem a bakon feszítve -

PEER GYNT
Gyeplőt eleresztve, vigan,
s sűrűn hátratekintve:
Nem fázol-e, drága fiam?
Vénség, áldjon meg az Isten,
jó lelked volt, tudom én -!
Jajgatsz?

AASE
Az ágy töri testem,
a hátam alatt be kemény.

PEER GYNT
Nyújtózz ki. No lám: pihenni
jobb így. Segít a kezem.

AASE
(nyugtalanul)
Nekem el kell menni!

PEER GYNT
Menni!

AASE
Peer, szüntelen érezem.

PEER GYNT
Csacsi szó! Húzd fel takaród jól,
ágyvégre telepszem, ide.
S a daltól és meseszótól
rövidüljön az est ideje.

AASE
Lelkem ma igére vágyna,
gyötrődöm nyugtalanul.

PEER GYNT
A Soria-Moria várba
a király lakomára vonul.
Te feküdj csak a szánon, a csendben,
odaviszlek a hó mezején -

AASE
De, te, Peer, meghívtak-e engem?

PEER GYNT
Híva vagyunk, te meg én.
(Zsinórt vet a szék köré, melyen a macska fekszik,
pálcát vesz a kezébe, s az ágy végére ül.)
Holló, szaporán, suhogva!
Nem fázol-e, édesanyám?
Ma Grane van belefogva,
azért száguld ez a szán!

AASE
Mondd, Peer, mi csendül az éjbe?

PEER GYNT
Száncsengő. Szánon ülünk.

AASE
Hu, be tompán szól a zenéje!

PEER GYNT
Most fjordjegen át repülünk.

AASE
Jaj, Peer! odafenn mi nyöghet,
mi búghat?

PEER GYNT
A hegy taraján
zúgatja a szél a fenyőket.
Ülj csendesen, édesanyám.

AASE
S ott, Peer, ott messze, mi rémlik?
Honnan jön a fény? Van ezer!

PEER GYNT
A vár ezer ablaka fénylik.
Hallod? Zene.

AASE
Tánczene, Peer.

PEER GYNT
Szent Péter jön kapujából,
s int: jöjj be.

AASE
Köszön?

PEER GYNT
Köszön. Áll,
s mézízű, drága borából
tisztelve, hajolva kinál.

AASE
Borral? De kalácsa lesz-é?

PEER GYNT
Tetéz vele egy nagy edényt.
S jön a néhai tiszteletesné
s ad kávét, jó süteményt.

AASE
Hát összejövünk odaát mi?

PEER GYNT
Amikor csak kedved ered!

AASE
Ó, kedves Peer, csodalátni
viszel ma: szegény öreget.

PEER GYNT
(csattant az ostorral)
Gyi, te fekete telivérem!

AASE
Utat nem vétsz a havon?

PEER GYNT
(újra csattant)
Itt széles az út.

AASE
Jaj, érzem.
A rohanás kimerít nagyon.

PEER GYNT
Már int is a vár a hegyen fenn,
mindjárt célt ér az iram.

AASE
A szemem behúnyva fekszem,
magamat rád bízva, fiam!

Ma minden összeesküszik Aase ellen!
Az ég, a tó s a hatalmak fenn a fjellben!
A hegy ködöt ont, hogy Peert vezesse félre,
az alattomos tó lenn les az életére,
zuhanó kő várja, amerre jár; -
s az emberek! Meg is ölték volna már!
Csak rajta! Nem hagyom én, hogy eltapossák!
A fattyú! Az ördög állt bele, a gonoszság!
(Solvejg felé fordul.)
Ó, nem mind képtelen ez, te? Mondd: való?
Ő; a hazugság- s hírkoholó,
akinek csak a szájában van erő,
ez a jó munkát unó, heverő -
ez a -! Sírnom kell - s közben - nevetnem!
Láttunk bút-bajt eleget mi ketten!
Mert tudd meg, a férjem mindig ivott,
bolondot tett, s fecsegett, locsogott,
elverte a pénzt, vagyonunk eloszolt,
s mi ültünk: én s Peer, a gyerek, otthon,
felejtéssel fogtunk ki a bún s a gondon,
a sors ellen sok erőm sose volt.
Nem könnyű a sorsnak nézni szemébe,
próbálja az ember elűzni a búját,
s belefojtja a gondolatok szomorúbbját
ez a szeszbe, az hazudásba, mesébe.
Nekünk kaland kellett, meseszó,
királyfi, vadállat, furcsa manó.
Leányrablás. De ki tudta: a vad
fickó fejiben a mese megakad?
(Újra megretten.)
Hu! mi kiált? Mumus-e? Vizilány tán?
Peer, Peer! - Odafenn egy szikla hátán -!

Hal alaplé vagy kockából alaplevelet főzni, fűszer, meg amit szoktál beletenni.

Beleteszed a forrásban lévő levesbe a halszeleteket, ha megfőtt, kiveszed a halat, tányérba teszed.

Leszűröd a hallét, beleteszed a zselatint, felforralod.

a halszeletekre citrom karikját szép vékonyan karikázol, majd lassan ráöntöd a levét.

Hidegre teszed.

Finom könnyű vacsora.

Egészségedre.

Kattentotta [Korszakváltás]

Messze, messze Afrikában,
a Zámbézi folyó partján
élt egy apró Hottentotta.
Kinn játszott a folyóparton,
sziklák között a homokba.
Talált egy különös követ...
- Mi lehet ez?... - latolgatta,
latolgatta,
fontolgatta
az apró kis hottentotta;

Arra ballag Öregapó
A legbölcsebb hottentotta.

Hozzárohan,
megkérdezi:

- Öregapó!
Mi ez a kő?
Itt találtam a homokban.

Nézi, nézi Öregap,
a legbölcsebb hottentotta:
- Mi ez a kő?
Azt sem tudod?!
Ide hallgass, édes fiam!

Ez egy ős-kőkori fegyver!
Egy szakóca.
Egy marokkő!
Lehet harmincezer éves...
Egyik ősöd pattentotta!

Bámul a kis hottentotta...
Kezében az ős szakóca,
lehet harmincezer éves,
egyik őse pattentotta...
Ám éppen kezébe illik.
Harcol vele. Csapkod. Vagdos.
Csillog-villog, mint a szikra.

Öregapó!
Bölcsek bölcse!
Te legnagyobb hottentotta!
Pattints nekem még egy ilyet...
...ide a másik markomba!

- Hogy még egy ilyet pattintsak?...
Hová gondolsz édes fiam?!
Messzi múlté ez az ipar...
Hát hol élsz te?
Más divat jár Afrikában!
Hát nem tudod,
réges-régen nem élünk már
a Pattintott Kőkorszakban!

- Hát hol élünk? Öregapó!

Hogy hol élünk?
Ide figyelj:
a - Kattintott Fénykorszakban!

Imígyen szólt Öregapó,
a legbölcsebb hottentotta.
És mivelhogy alkonyodott,
s éj szállt volna
a
bungalóra
(nyelvével egy nagyot csettint!)
s a villanyt
fel
- kattentotta!

Nagy László

Adjon az Isten szerencsét

szerelmet, forró kemencét,  

Üres vékámba gabonát

árva kezembe parolát,

Lámpámba lángot, ne kelljenkorán

az ágyra hevernem.  

Kérdésre választ ő küldjön,

Hogy hitem széjjel ne döljön. 

Adjon az Isten fényeket,

Temetők helyett életet---

Nékem a kérdés nagy szégyen, 

Adjon úgy is, ha nem kérem.

 

Ajándék Luca napra. Mami.

......Egy szószéket a sok közül kibérlek,

Engedjetek fel  lépcsőjére , kérlek,

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,

Öröm hirt, jó hirt, titkot és szivárványt,

NEKTEK, kiket szerettem,

Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,

Amit majd elmondok mindenkinek.

Egyszer, talán tizenhat éves voltam, szüleim elvittek egy bálba, valami üzemi buli volt. Sose szerettem az ilyen helyeket, de el vittek, Mindig jött egy fiú aki fölkért táncolni, Már sokadszor téncoltunk, amikor jött, de én azt mondtam, hogy jó, de a zsebéből tegye el dózniját,mert az nekem, kellemetlen.  Többet nem  jött, anyuék is szedelőzködtek, mentünk haza. Útközben elmondták, hogy az nem a dóznija volt. Ezután másképp néztem a férfiakra, utáltam őket. Ez csak előzmény, mert már meg irtam egyszer, de nem találom.

Nővérem férjhez ment, és a férjének volt egy barátja, aki mindig jött vele hozzánk. Vasárnaponként ott is ebédelt,  szüleim szerették. Én az ápolónő képzőből minden vasárnap haza mentem.  Semmi féle vonzalom, vagy ilyesmi nem volt köztünk. M Majd, egy év múlva, írt az én anyukám egy levelet, hogy vasárnap menjek feltétlenül haza, mert lesz az eljegyzésem. Dühös voltam, mert gondoltam, hogy miről lehet szó. Rájuk voltam szorulva, így nem írhattam meg, hogy erről szó se lehet, ki az, én nem ismerem, hazamentem. Nagy ebéd, gyűrű húzás, arcra puszi, kész. Volt nekem egy frankó kis barátnőm. Kitárgyaltuk, mit lehet csinálni. Ráuszítottam: foglalkozott vele, nekem fájt hirtelen a fejem, elmentem aludni. Reggel, se puszi se pá, mentem vissza pestre az ápolónő képzőbe. Sajnos, a gyűrüt nem tudtam visszaadni, mert vaki ellopta. Irtam egy levelet neki, hogy szépen maradozzon el, mert én bizony nem megyek hozzá feleségül, mert nem igy képzelem el az életemet, hiába van pénze, nekem arra nincs  szükségem. Szüleimet pedig hagyja békén. Engem nagyon megrázott a dolog, kikészített, mert a szüleimet sajnáltam, megsínylették, de elmondtam nekik, hogy az élet az más, nem igy képzeltem, én boldog akartam lenni, ha már férjhez megyek. Nehéz idők voltak. Azt hitték, egy lány Budapesten csak elromolhat. De bizonyitottam, hogy nem úgy van az. Lassan lassan megnyugodtak. Háát, ilyen is volt.

&

Régi emlékek föl föl bukkannak, és a gyerekeink emlékeznek, mesélik vissza, nekünk,mert mese délutánok voltak nálunk, rég múlt történetekről. Pl. amikor apám, lemosta már a szénport a torkáról, I..2..3 pohár sörrel, mesélő kedve volt. A dupla ágy közepére feküdt, elalvás előtt, és mesélni kezdett / ők 7-en voltak testvárek mind fiu, az utolsó gyerek lett kislány, aki korán meg is halt./  Mi, körbe feküdtük, és mondtuk, mint Ti most, hogy még  még. soha sem elég. Hat fiu betyárságairól, volt mit mesélni. Amikor nem talált haza, több volt a kevés, mig el nem aludtunk anyám foglalta el a helyét. Valahogy igy éltünk, nőttünk föl. Aztán jött a háború, nehéz idők jártak ránk. mint mindenkire.Hullottak a bombák, repülőkhangja elviselhetetlen volt. Egy csöndes napon azén drága anyám, kért, hogy a nagymama üzent, van  egy kis  krumplija, küldjön érte  valakit. A valaki pechemre én voltam. Nem laktak messze, Mentem is, nagyanyám megetetett előbb zsiros kenyér , pirospaprikával meg hintve, /nem tudom honnan szerezte, de mindig volt neki ez az / Haza felé menet, jött egy nagyobb fiú, korcsolyával, kérdezte, hogy mim van ? Én le nem vettem a szemem a korcsolyáról, nekünk álmunkban se lehetett volna korcsolyánk. Mondta, hogy cseréljünk. Nagyon boldog voltam, rohantam haza, a tesók mind ott voltak, jött anyám már előre kiabáltam boldogan, hogy  aannyyukkááááám, krumpli nincs, de korcsolya van.  Hááát, nem szokott verni minket, deakkor bizony található volt a fefekemen egy pár csik. fakanál nyom. Ráadásul akkormég kurblis korcsolya volt, nekünk gumicsizmánk volt, csak a bátyámnak volt bakancsa, arra szereltük föl, de igy is nagyon boldogok voltunk, mert egy egy kört, mindenki mehetett, úgy hogy fogták a kezünket. Hát, úgy látszik, a gyerekeimnek ez nagyon tetszett, mert mindig ezt emlegetik, amikor vásárolni mennek, és nem azt hoznak, amit kértem. bonikám !! Szerintem Te is szivesen olvasod megint, Nagyon szeretlek, mami.

Tudjátok, amikor én még kislány voltam, más volt az életem, kis huncut, nagy szájú lányka voltam. Más voltam, mint a nővérem, és a kis hugom. Két bátyámmal csatangoltunk. Éltük a mi kis roszcsont életünket Iskolába szerettem járni, tanitóimat mindig szerettem. Elsőosztályban a Lusztig Hildanéni, idős , csendes ,kedves ,szeretetre MÉLTÓ tanitónéni volt. Addig nem haladtunk tovább a tanulásban, mig minden gyerek nem ért utól minket, külön is foglalkzott, oktatott, ha kellett. Háború volt. Néha ki jött a lakásra is, feladatokat adott, / leckéket/ A háború után, végre megindult az élet, Iskolákban megalakult az uttörő mozgalom,  örültünk egymásnak, sokat segitettünk az iskola szépitésében, játszóudvarok rendbe hozásában, idősek udvarának,  kertjének rendbe hozásában. Kaptunk egy épületet, az lett az uttörőház, nagy udvarral. Azután berendezést, rexet, kuglit, labdákat, különböző játékokat. tele rajzóltuk a szobákat, most jutott az eszembe, hogy akkor még tudtam rajzoni, festeni, fákat, virágokat, hegyeket, szép házakat kertel, minden vasárnap, az iskola, az osztályokkal külön, szé p sorjában mentünk a templomba, sötétkék rakott szoknya,fekér blúz, nyakkendő, fehér térd zokni, igy kelllettt. Templom után mentünk azuttörőházba, egy óráig játszhattunk. Én kórista lány is voltam. Litániákon, sőt nagy misén is énekeltem a kórusban, és egy párszor ministránsis voltam, a bátyámékkal. Amióta eszemet tudom, minden éjféli misén, családostól az ujtelepi szt. Imre téri nagytemplomba mi ott voltunk. De hát nőnek a gyerekek,mint mi is. Jött a foci kórszak, Vasárnaponként, a blúz, és szoknya alá oda került a trikó, a klottgatya, cipő, szoknya az egyik kapu, blúz, nyakkendő a másik kapu, én kapus voltam, és ment a foci. I2 óra után, WC-be mosakodás, öltözés, indulás haza ebédre. Otthon még kisigazitás, mosakodás, de általába lebuktunk. De aztán megmentett minket a Sikos Irénnéni, felsős tanárnőnk, és meg alakitotta a foci csapatot, én vendég voltam mindig, de ha hiányzott valaki, én álltam be. Már VI---VII osztályos koromban nyáron egy hónapot a Bulgár kertészetben dolgoztam, későb, egész nyáron. De , voltunk táborozni a Tatai nagy tó mellett, sátorba, őrséget adtunk, főztünk, önellátók voltunk. Lehet, másnak jobb volt, én szivesen emlékszem vissza a gyerek koromra. Háááát ennnyyi.

 

Tiszta Szívvel

 

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.